Seit 1972
Susanne és Péter Scheiner dokumentumfilmje, 2019. 72 perc, szlovák és magyar nyelv.
Tartalom
Komáromban a háború előtt 2743 zsidó élt, a Holokausztot 248-an élték túl. A hitközségnek ma 58 bejegyzett tagja van.
Feldolgozta Komárom a mai napig ezt a veszteséget? Hogy látja egy külföldön élő, ritkán hazalátogató komáromi, fökènt az utolsó 20 év, fejleményeit. Ez a film az empátiáról és a közömbösségről szól és folytatása az «Emlékezés a jövőért» és a «Naiv álmok» című filmeknek.
Két testvér, Paszternák Tamás és András, a harmincas éveikben járó, az ún. Holokauszt átélők «harmadik generáció»-jához tartozó fiatalemberek, akik középiskolás korukban kezdtek el annak érdekében dolgozni, hogy felélénkítsék a zsidó életet Komáromban. A hitközségnél újra elkezdték megtartani az ünnepeket, kulturális rendezvényeket szerveztek, és kiadták a közösség újságját. Ez a film főleg az ő erőfeszítéseikről szól, és azokról a zsidókról is, akik elhagyták Komáromot, de évente a júniusban szervezett Holokauszt-megemlékezés alkalmából visszatérnek a városba. A film foglalkozik a komáromi zsidóság történetével is, hiszen jelenlétük a 13. századtól bizonyított. A helyiekkel – zsidókkal és nem zsidókkal – folytatott beszélgetések rámutatnak a mai napig aktuális antiszemitizmusra. Az utóbbi húsz évben pozitív változásoknak lehetünk tanúi: támogatók segítségével sikerült felújítani a Menház épületét. Az adományok egy része Svájcból jött, a Komáromból kivándorolt emberektől és barátaiktól.
Lépésről lépésre alakul a túlélők és utódaik viszonya a város többi polgárával. A zsidósággal kapcsolatban még sok kérdés marad nyitva : Meddig kell A «Lépésről lépésre» továbbmenni, hány lépésre van még szükség, és ki által?
A film által felvetett kérdések:
Festivals
